Hát az eszperantó és számos más mesterséges nyelv gondolatát fel lehetne eleveníteni.
Az MI-hez kommunikációra igen logikus lenne végre egy új mesterséges nyelv, amelyikben nincsenek kivételek, egyértelmű, vagyis a kétértelműségeket igyekszik kikapcsolni (egy egy szó számtalan jelentését valahogy redukálni, pl prepozíciók, ragok, szóvégi karakterek jelentése stb.) meg ugye általában egységes.
Gondolom az eddigi mesterséges nyelvek tapasztalatai alapján lehetne egy új emberi nyelvet alkotni, ami a gépi kommunikációra sokkal de sokkal alkalmasabb, mint a véletlenszerűen kialakult nemzeti nyelvek.
Nem mellesleg alkalmas lenne (a maga korlátaival, pl. a művészetek nem erős támogatása) mintegy lingua franca szerepre is, közvetítőnyelvnek és műszaki, tudományos dokumentációk is sokat javulhatnának vele.
.
.
.
Pl. az eszperantóban erre:
A szóvégi magánhangzó a nyelv alapszabályainak része, amely a szófajokat és a nyelvtani szerepeket jelöli.
Az eszperantóban minden szófajnak fix, egyértelmű végződése van:
-
-o — főnév (pl. hundo = kutya)
-
-a — melléknév (pl. bela = szép)
-
-e — határozószó (pl. bele = szépen)
-
-i — főnévi igenév (pl. kuri = futni)
-
-u — felszólító mód (pl. venu! = gyere!)
Ezek a végződések nem lexikai jelentést adnak a szónak, hanem nyelvtani kategóriát jelölnek. A jelentést a tő hordozza.
