Az én elképzelésem az egykulcsos adó. Jó az.
Egyszerű.

Mellé lehet tenni egy alapelvet.

A létminimum alatti jövedelmet adóztatni akkora erkölcstelenség, hogy nem is tudok mint mondani.
Vagyis ha annyit keresel hogy döntened kell hogy melegben alszol vagy jóllaksz, akkor valakik szerint van erkölcsi alap ebből a pénzből még elvonni valami adó címen?
Ha csak annyit lépünk, hogy a létminimum összegénél (bár inkább valami társadalmi minimum összegénél) húzzuk meg a nullás adó határt, az már nagy lépés.
(persze ekkor az SZJA százalék is emelkedhet egy kicsit, mondjuk 20%-ig).

Ezzel már kétkulcsos az adó. 

Továbbra is egykulcsosként levonásra kerül az adóelőleg, de akár havonta visszatérítik (visszautalják) a nullás részt. [*]

A "harmadik kulcs" meg legyen a vagyonadó! Az én elképzelésemben a vagyonadó összegéből levonható a befizetett SZJA összege, így az átlagvagyonú, átlagjövedelmű családok adóterhe nem változik, míg a valóban nagy vagyonok fizetnek egy további adóterhet.

És akkor a Feltétel Nélküli Alapjövedelem-ről nem beszéltünk, pedig az lenne a következő lépés.

[*]: mondjuk ha bármi más köztartozása, közműtartozása, stb van, azt lehetne közvetlenül ebből kiegyenlíteni. Ez tisztább lenne így.