Ebben is a kisember van hátrányban.
Ha sok a pénze (márpedig ha NER-es, példának okáért, akkor lopott tőlünk eleget), akkor ez kockázatmentesen megoldható.
Persze csak ha nem kőbunkó, aki meglát egy nőt és azonnal rá akar ugrani... mondjuk itt egy fideszessel kapcsolatban kétségeim vannak.
Ismerkedni, akár hostes hölgyet fogadni, hogy ne kelljen sokat "keresgélni", aztán ajándékot adni másnap, harmadnap meg "randira hívni" ... ezt így is lehet csinálni, kifinomult népeknél.
Ettől függetlenül (a jog pályájának gazdagok felé lejtésén túl [*]) az is a problémám, hogy én annyira liberális vagyok, hogy azt az állam túlkapásának érzem, hogy egy ember ne azt csináljon a saját testével amit akar.
Az 'akar' kulcsszó --mielőtt megjelennek a héják-- természetesen minden kényszert büntetni kell. Más ember bármire kényszerítése meg ugye egy valódi liberális értékrendjébe nem fér bele.
Innen persze megint van egy csavar, a "társadalom bűne" ha valakit a pénzhiány kényszerít, persze nem a luxusravágyásra gondolok, hanem pl. a gyerek etetésére.
[*] kedvenc példabeszédem erre:
- jogegyenlőség van, hiszen a gazdagnak és a szegénynek ugyanannyi joga van a híd alatt aludni.
