A kommunizmus divatja akkor szokott előkerülni, amikor tényszerűen valami nagy baj van már a kapitalizmus működésével, félrement, torzult, valahol megjelent valami túlhatalom.
Ugye a kapitalizmus alapvetően a vevők hatalmáról szólna. Demokratikus dolog, ahol a vevők a szavazók, a pénzükkel szavazzák be és ki a kapitalista játékosokat a "show"-ból.
A vevő dönti el melyik gyártó vagy szolgáltató lesz sikeres, ki lesz gazdag ill. győztes. Kit jutalmaz és kit büntet.
Ehhez szabad piac és szabad verseny kell. Monopoliumok, kartellek ártanak a szabad versenynek.
A Smith féle alap egy nagyon sok kínálatot mutató versengő vállalkozói körről szól, ahol ár-minőség verseny van a számtalan szereplő között és mind a vevők kegyeit keresi.
Az állam feladata meg a tisztességes üzleti verseny biztosítása (büntetőtörvénykönyv pl. csalás definíciója) és a piaci szereplők megregulázása, különösen az erőfölénnyel visszaélés, kartell, monopolium megtiltása.
Persze szép és jó egy igazságos társadalom keresésének a vágya, de én egy tisztességes (demokratikus és jogállami) szocializmussal is megelégednék, ami nem fututórisztikus vágyakat kerget, csupán valós megoldásokat kíván adni a létező problémákra.
Ha meg a rossz szájíz miatt a szocializmus nem jön össze, legalább egy igazságos, valóban jogegyenlőség alapú és valódi demokráciára épülő kapitalista rendszert (mert ez most inkább csak a látszat).
