A politika valójában --a tömegek félreértelmezését ismerve is-- nem a "politikus" cimkéjű egyedek személyes hatalmi harca, annak megynilatkozásai, hanem a köz ügyeinek intézése.
A köz ügyeié, amiben nem valamilyen komoly szakmai képességek vagy vezetői erény (vagy erénytelen brutalitás) a fontos, hanem az, hogy döntéseket kell hozni, Jó döntéseket.
Márpedig a döntések a világ összetettsége és egymást ellensúlyozó ellentétel hatásai miatt a kompromisszum, az optimális állapot megtalálásának művászete.
Vannak szakemberek, akik jól elő tudják készíteni a döntéseket információkkal, tanulmányokkal.
És kellenek a politikusok, akik a szakmai és politikai vitát képesek feldolgozni, képesek belevinni olyan szubjektív értékeket is, amikkel a szakemberek kevésbé foglalkoznak (a társadalom érdeke, a közjó, a választók akarata).
Vagyis számtalap paraméter és néha informális és szubjektív vélemények mentén egy optimális dontést kell hozni.
Olyat, ami akkor lehet optimális, ha a politikus saját érdekei nem csorbítják a döntéshozó képességeit.
Vagyis politika az, amit érdek nélkül teszed.
Ha belép bármilyen érdek, onnan nem optimális a döntés, valamilyen megalkuvás.
Ezek alapján csak anyagilag és erkölcsileg kikezdhetetlen, biztos alapokon álló embereket szaba a politikai porondra engedni.
"Hol láttál te olyat?"
(Régi vicc, keress rá ha nem ismered, további kulcsszavak: kisbéka, gólya)
