Az én "egyházfinanszírozás" megközelítésem az Alkotmánynál kezdődik (habár ki tudja most van-e olyan... (sic!)).
Az alkotmányba tennék egy mondatot, hogy a vallási, és hitéleti szervezetek nem kaphatnak semmiben kevesebb vagy több állami támogatást illetve adózási, adminisztrációs kedvezményt vagy terhet mint bármely közhasznúnak minősített más szervezet, pl. alapítvány vagy egyesület.
Ennyit a vallásszabadságról.
És persze nem az állam mondja meg mi az az egyház, hanem egy adott tagszámtól és formális szabályoktól függ (hittételek, alapító okirat, működési szabályzat, demokratikus belső működés.... jujj akkor a katolikusok mégse? [sic!]) .
Ugyanígy egységes, normatív finanszírozás (teljesen terület függetlenül, tehát az állami, önkormányzati, egyházi, alapítványi vagy egyesületi fenntartásnak teljesen azonos [na most megint szarban vagyunk a jelen helyzettel]) az átadott állami feladatok ellátásánál, pl. oktatási, egészségügyi, öreg vagy hajléktalan ellátás stb.
Innen a vatikán le van tojva, ha neki az egyenlőség és a teljesen tiszta viszonyok nem tetszenek, akkor coki.
Igaz jelen kurmányunk is agylobbot kapna ha a (nem létező) ellenzék ilyen irányú alkotmánymódosítási népszavazást kezdeményezne, de legalábbis minden párt hitet tenne amellett, hogy egy ilyen szöveg alkotmányba foglalásában egyetért, azt meg fogja szavazni... íme egy (az ezer lehetségesből) ahol eldőlhetne a pártokról mit is képviselnek, hogy a választók tudják kik is abban a pártban valójában... persze akkor nem lehetne kavarni a szart, mint most és hát ahogy népiesen mondják... elválna a szar a májtól.
Nincs szar fétisem, nem is használtam ezt a szót, nem szaroztam a 2010-es puccsig... azóta már nincs értelme finoman fogalmazni, a "nép" egyre hülyébb, nem is érti a finom fogalmazási különbségeket. Ha képes lenne rá, nem lennének fidesz szavazók.
