Az a legnagyobb baj, hogy mindent központosítanak, és majd a központ visszaosztja, kampány szerűen költi.
Ugye nem pár évente kell felújítani, hanem folyamatosan karbantartani és mindent akkor felújítani, amikor eljön az ideje. Ehhez pedig helyben hagyni a pénzt és felelős gazdálkodással költeni a helyi vezetőnek.
De az nem ez az ország.
Jó példa az útkaparó.
Ma már kevesen ismerik, de zseniális intézmény volt, csak mivel értelmes így a modern kor leselejtezte.
Kapott egy útszakaszt (hozzá anyagot, szerszámot kis házat [útkaparóház] és havi jövedelmet) és azt az útszakaszt kellett karbantartania.
Persze időnként a helyi hivatalnokok is jártak az úton, látták a minőségét és ha nem volt rendben a munka, akkor elcsapták az útkaparót, vettek fel másikat, hiszen kapós munkakötr volt.
Nagy szabadság, magának oszthatta be a munkáját, ha gyors és hatékony volt a munkában, akkor kényelmes munka és biztos állami jövedelem ["nyugdíjas állás"])
Persze mára bizonyára modernebb megközelítés kell, pl. kis cégek, de ez elv a lényeg.
Most ugye az megy, hogy a kátyúkat nem kátyúzzák, a padkát hagyják szétverni, ha kátyúznak is, akkor is nem érdekes a szakszerű, minőségi munka, hiszen majd jövőre újra megkapják a megbízást.
Sőt ha tönkremegy az egész út az a legjobb, majd milliárdokért felújítják az egészet (a haver cége extraprofitért persze)
