Amíg a globalizmus nem tette lehetővé a tőke szökését, addig a skandináv államokban mutattak rá példát.
Ha a magas adók maradnak, akkor a tendencia egyértelműen látszott: egyre több a köztulajdon.
Kevesebb magánszemély a tulajdonosa a cégeknek (különösen a nagy cégeknek), a részvényesek állam, önkormányzat, befektetési alapok, nyugdíjalapok, és sok-sok-rengeteg kisrészvényes, a polgárok.
Ez is egy út a szocializmus felé.
De a modernizálás, robotizálás, automatizmus is vihet két irányba. Az egyik, hogy a gazdagok gazdagabbak lesznek és egy szűk réteg szakemberen, munkáson kívül a szegények még szegényebbek lesznek. De lehet másik irány is, egyre magasabb feltétel nélküli jövedelem és egyre több közösségi tulajdon (részesedés) a nagy robotizált üzemekben.
És az első út, a gazdagok gazdagodása mindenképpen a demokrácia anomáliája, álságos felszíni demokráciát mutat.
Mert egy olyan demokráciában ahol a törvényhozás valóban a széles polgári rétegeket képviseli, ott a második út felé lépünk.
Vagyis a demokrácia "tökéletessége" szocialisztikusabb társadalomhoz vezet, míg a kvázidemokráciák (amik most vannak leginkább a magukat demokráciáknak nevezett országokban is) egy új feudalisztikus kapitalizmusba vezet.