Azért ne dobjuk el Marxot azonnal.
A munkaerő újratermelése társadalmi érdek (vagyis megelőzi a konkrét gazdasági érdekeket, gazdasági szereplők érdekeit).
A minimálbérnek valahol a minimáljövedelemmel kell pariban lennie, annyit kell bérként fizetni, amiből a munkaerő nem erodálódik le, az ország "erőforrását" nem pazaroljuk el rövid távú érdekek mentén.
Az államnak célja kell legyen, hogy a munkaerő nagyobb hozzáadott értékű tevékenységet végezzen, az érje el a megélhetési minimum összeget, mert ez alatt veszteséges a gazdasági tevékenység léte.
Persze ettől még lehet társadalmi érdek az ilyen alacsony hozzáadott értéket termelni képes munka támogatása (pl. képzetlen vagy rokkant munkahelyteremtés), de akkor az adók és támogatások rendszere olyan kell legyen, hogy ez a munka is megkapja az újratermeléshez szükséges jövedelmet, mert nem nyomornegyedekben tanulatlan, iskolázatlan, neveletlen és szociálisan is éretlen munkavállalói tömegeket és ezek gyerekeit kellene célként kitűzni.
De az nem lehet piaci cél, hogy a még munkabért kitermelni is képtelen vállalkozásokat tartsuk életben, miközben a nagyobb hozzáadott értéket termelni képes vállalkozások munkaerőhiánnyal küzdhetnek.
Persze nem árt ha minden erőforrásával az állam a modern, nagy hozzáadott értékű versenyképes ipart támogatja, nem a "munkaalapú társadalmat".
(És nem is pénzbeli támogatásokat értem ez alatt, mert azt leginkább ellopják és elherdálják, hanem minden mást amit egy társadalom és állam adni képes: oktatást, infrastrukturát, inkubátor ipari parkot, adórendszert és adminisztráció könnyítést, stb)
