A politika (törvényhozás) sokat tehet.
Pl. a rövidtávú gazdasági döntések ellen (valutaspekuláció például) egy Tobin adó, ami a pénzforgalmat fékezi. De én egy magasabb Tobin-jellegű péntforgalmi adót is el tudok képzelni, ahol nem csak fizetési kötelezettség keletkezik, de jóváírási jog is.
Pl. ha egy alap befektet valamibe akkor egy Tobin adóval (mondjuk 2%-al) terhelt a készpénz forgalma és ha ezt egy adott időn belül visszamozgatja (csiki-csuki, gyors tőkeáthelyezések), akkor nem kapja vissza, de ha legalábbe egy évig (egy hónapig, egy hétig, a területtől függ) megtartja, akkor visszajár.
Én értem hogy a bankok megtakarítás gyüjtése és cégeknek kihelyezése és a részvénypiac a gazdaság optimális tőkeellátásához kell, de részesítsük már előnyben azokat a befektetéseket adóügyileg (a pénzügyi manipulációkkal szemben) amelyek valós termelési kapacitásokat hoznak létre, valós terméket készítenek, amelyek munkahelyeket teremtenek.
Pl. a határidős valuta ügylet. Mi is volt a cél? Hogy a gyártás megrendeléskor ki lehessen védeni a valuta árfolyam mozgást mert a szállítás csak napok-hetek-hónapok múlva esedékes. Na talán ezt a célt megőrizve kellene valami Tobin adóval megdrágítani hogy két másodpercen belül hatszor váltson valutát oda-vissza. Mert az nem reálgazdasági valutamozgás, hanem tisztán spekulánsi. És nem a spekuláns szóval van a gondom, az egész részvénypiac spekuláció, hanem a nem valós gazdasági eseményeken alapuló spekulációval.
