Adam Smith gondolata (a piac láthatatlan kezéről) nem rossz, csak ki kell egészíteni a szabályok megalkotásával és betartatásával.
Példa.
Hiába van két focicsapat, akik kiállnak játszani. Majd kialakul a játék, alapon.
Kell egy szabályalkotó, amelyik ugyan alapvetően a csapatok érdekei, céljai szerint határozza meg a játékszabályokat, de mégis egy magasabb entitás, amelyik más érdekeket és szempontokat is figyelembe vesz és az erő jogán dönt és megalkotja a szabálykönyvet.
Persze a focisták dönthetnek, hogy ebben a szabályrendszerben akarnak-e játszani, de akkor is, ez a szabály. Természetesen ha a szabályalkotó demokratikus és kiegyensúlyozott módon alkot szabályt, akkor az kompromisszumokkal mindenkinek elfogadható, a focistáknak is, (és itt sem minden focistának, minden csapatnak ugyanazok lennének a preferenciái, még a jétékosokon belül is kell kompromisszum), meg az egész körülötte létező világnak is meg kell felelni.
És ezeket a szabályokat egy bírónak be is kell tartatnia, akár büntetések kivetésével is.
Na az állam és a piac kapcsolata is ugyanilyen, az állam kell mint szabályalkotó és betartató.
És innen végülis mindegy, hogy gazdasági szereplőként megjelenik-e, ha ugyanolyan szabályok mellett működhet, természetesen bármilyen részlehajlást elkerülve (akár a szabályalkotásban, akár a betartatásban).
