Demokrácia... na de milyen?
2010.01.04. 13:22 eMeL
Én a demokrácia mellett állok teljes mellszélességgel, de a demokrácia megsértésének tekintem, ha a szavazó nem kellően tájékozódott (tájékoztatott) vagy nem felkészült a döntésre. A félrevezetéséről már ne is beszéljünk ;(
Vagyis ha az érintettek (tipipusan pártok, kormány, érdekképviseletek és egyéb közösségi szervezetek és a véleményformáló elit [hivatalból hozzáértők] valamint médiák "nem terítik ki az igazság teljes szövetét", akkor csalnak.
Így hát az utóbbi években leginkább egy jó nagy választási csalás résztvevői vagyunk (illetve lesznek, akik elmennek).
Ennyit a demokratikus választásokról és döntésekről...
Másrészt az az 50%+1 sem úgy értendő mindíg... értsd a modern demokráciák nem fogadják el a többség diktatúrájának elvét sem.
Tudom ez nagyon idealista duma, de mi az ember, ha már ideái sincsenek?
2 komment
Címkék: szavazás demokrácia pártok
A bejegyzés trackback címe:
https://emel.blog.hu/api/trackback/id/tr831644809
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dr. simonmondja. · http://off.blog.hirszerzo.hu/ 2010.01.05. 10:38:26
A demokráciának nem feltétele a tájékozódás.
Főleg, hogy a bírók sem tudnak 6-8 évnél rövidebb idő alatt dönteni egy-egy ügyben, hogy kinek is van igaza,
honnan tudná az a bánatos tájékozódó, hogy melyik állítás igaz abból, amit lenyomtak neki a tévében?
Szerintem a választónak joga van előitélet, pofavizit, sugallat, vonzás és hasraütés szerint választani, mert mindenkinek megvan a módszere arra, hogy hogyan hozzon döntéseket, ha nem birtokosa a mindentlátó szemnek, akkor is.
És nem gond, ha hibáznak.
Mindenki hibázik.
Ha valaki azt mondja, hogy minden tudás birtokában van, az hibázza a legnagyobbat.
Mert ő olyan bolond, akinek nincs betegségtudata.
Istennek képzeli magát.
Vagy azt a görényt képzeli Istennek, aki beadta neki a maszlagot a mindentudásról.
Főleg, hogy a bírók sem tudnak 6-8 évnél rövidebb idő alatt dönteni egy-egy ügyben, hogy kinek is van igaza,
honnan tudná az a bánatos tájékozódó, hogy melyik állítás igaz abból, amit lenyomtak neki a tévében?
Szerintem a választónak joga van előitélet, pofavizit, sugallat, vonzás és hasraütés szerint választani, mert mindenkinek megvan a módszere arra, hogy hogyan hozzon döntéseket, ha nem birtokosa a mindentlátó szemnek, akkor is.
És nem gond, ha hibáznak.
Mindenki hibázik.
Ha valaki azt mondja, hogy minden tudás birtokában van, az hibázza a legnagyobbat.
Mert ő olyan bolond, akinek nincs betegségtudata.
Istennek képzeli magát.
Vagy azt a görényt képzeli Istennek, aki beadta neki a maszlagot a mindentudásról.
eMeL · http://emel.blog.hu/ 2010.01.05. 11:58:18
@simonmondja.: Megfontolandó gondolatok, de a bennem lakozó gyermeki idealizmus azt sugallja, hogy nincs így rendjén.
Ha egy "politikacsináló" hazudik, megtéveszt, akkor nekem hiányérzetem van.
Természetesen nem az egyszemélyes isteni igazságot várom el, hanem hogy a szereplők összessége az elérhető információk összességét képviselje. Mindenkinek joga van egyéni preferenciák szerint értelmezni a tényeket (vélemény), de a tények mégiscsak makacs dolgok. Elhazudni, elhallgatni tilos.
A választók pedig szintén saját értékrendjük szerint értékeljék, rendszerezzék az információ áradatot. Aztán dönthetnek.
De ha egy választó alkalmatlan a döntésre (nem jutnak el hozzá az információk, nem képes rendszerezni, értelmezni azokat), akkor önként maradjon távol a döntéstől (vagy ha nem, támogatom valamiféle cenzus bevezetését).
A sok-sok szubjektív alapon született döntés átlaga korrekt, azzal nincs gondom. De ha csak a tények/vélemények egyik fele töri át a nyilvánosság falát (lehetőséget kapva a véleményformálásra), akkor ez szubjektíven értékelve is félreviszi a közakaratot.
Nálunk pedig a kollektív hülyeség miatt nem a valóság van napirenden a közbeszédben, hanem valamilyen mesevilág, álomkép. Aztán erről döntünk... a meséről.
A politikacsinálók felelőssége (beleértve az újságíróknak nevezett feladatukat nem betöltőket is), hogy tűrik, hogy a közbeszéd rémmese kontra rózsaszín álom legyen és csakis ennyi.
Ha egy "politikacsináló" hazudik, megtéveszt, akkor nekem hiányérzetem van.
Természetesen nem az egyszemélyes isteni igazságot várom el, hanem hogy a szereplők összessége az elérhető információk összességét képviselje. Mindenkinek joga van egyéni preferenciák szerint értelmezni a tényeket (vélemény), de a tények mégiscsak makacs dolgok. Elhazudni, elhallgatni tilos.
A választók pedig szintén saját értékrendjük szerint értékeljék, rendszerezzék az információ áradatot. Aztán dönthetnek.
De ha egy választó alkalmatlan a döntésre (nem jutnak el hozzá az információk, nem képes rendszerezni, értelmezni azokat), akkor önként maradjon távol a döntéstől (vagy ha nem, támogatom valamiféle cenzus bevezetését).
A sok-sok szubjektív alapon született döntés átlaga korrekt, azzal nincs gondom. De ha csak a tények/vélemények egyik fele töri át a nyilvánosság falát (lehetőséget kapva a véleményformálásra), akkor ez szubjektíven értékelve is félreviszi a közakaratot.
Nálunk pedig a kollektív hülyeség miatt nem a valóság van napirenden a közbeszédben, hanem valamilyen mesevilág, álomkép. Aztán erről döntünk... a meséről.
A politikacsinálók felelőssége (beleértve az újságíróknak nevezett feladatukat nem betöltőket is), hogy tűrik, hogy a közbeszéd rémmese kontra rózsaszín álom legyen és csakis ennyi.
