A kedvencem a magyar társadalomtól, amikor politikai követeléseket fogalmaznak meg, de politikusokat nem akarnak látni. :)
Olvastam valami cikket, ahol azt vitatták, hogy a két nagy váltópárt esetén hogy tudja a politika képviselni a nagyon eltérő érdekeket.
Bemutattak egy példát, ahol a szakszervezetek, civil szervezetek felmérik a tagságuk érdekeit, akaratát majd elmennek minden politikai erőhöz és megtárgyalják velük a tagságuk érdekeit, céljait.
Aztán összegzik a tárgyalások eredményét és a tagságuk felé prezentálják: melyik párttal mire lehet számítani (programjuk, igéreteik, szerződések velük), tájékoztatják a tagságukat, melyik párttól mire számíthatnak --csak a társadalmi létük ezen szegletében persze-- aztán minden választó dönt ahogy akar. De információk birtokában!
Persze a győztes párton a választás után is számonkérik az igéreteit, a kimondott szavait. És az ellenzéket is figyelmeztetik igéreteikre, hogy milyen célokat propagált korábban.
De nálunk a civil szférának vagy szakszervezeteknek sincs semmi respektje, és főként ne is beszéljenek politikusokkal: ez a tömegelvárás.
Szóval messze vagyunk a probléma megoldásától.
