Normál esetben a pártok (egy vezető és szakértői rétege) főállásban foglalkozik közügyekkel, amit egy valamilyen elv-eszme alapján csoportosuló tagság demokratikusan kontrollál, folyamatosan felügyeli a tevékenységét.
A civil szervezetekben ritka a főállású, így nem is tudnak komolyan és érdemben foglalkozni széles spektrumban a közügyekkel, a civil szervezet amatőrjei (ellentétben a politika professzionális alakjaival) csak egy szűk területet kívánnak és tudnak átfogni.
Persze értelmes pártrendster esetén a pártok pont a civileket kívánják bevonni az adott részterület tervezésében.
Olvastam, hogy az angolszász tipikus kétpártrendszere hogy képes képviselni egy társadalmat (de nálunk ez alkalmatlan lenne, a mi civil kurázsink hiánya miatt), szóval kételyeim vannak a Fidesz/Tisza két pólussal szemben, hisz ezek csak magukat képviselik, nem az egész országot.)
A kétpártrendszerben a civilek jelzik az elvárásaikat, ezt a pártok beépítik a programjukba (vagy sem, mert más civileket preferálnak).
Eztán a civilek tájékoztatják tagságukat és szimpatizánsaikat, hogy mely párt képviseli leginkább az ő elveiket és érdekeiket. A szavazók meg ilyen többlet információk mellett dönthetnek. Hogy az ő érdekeiket felmutató pár civil szervezet mit lát.
És ha a párt kormányra kerül, akkor a civilek kontrollálják folyamatosan a párt lépéseit (sőt véleményeznek és tanácsokat adnak, elvárásokat jeleznek a kormányzatnak).
Ha meg egy párt nem teljesíti a választások előtti igéreteit, a civil szervezetek akkor is tájékoztatják a tagságukat. Akik pontosabban, szakszerűbben kapnak információkat, mint a médiából.
